Az ember egész szervezete az egyenes testtartásnak megfelelően alakult ki. Csak úgy lehet emelt fővel járni, ha gerincoszlopunk, vagyis a hátunk egyenes.
Amikor pedig ül az ember, és munkája fölé hajol, meghajolhatunk derékban is, nem kell feltétlenül a gerincet hétrét görbíteni! Nem is ajánlatos, mert a tüdő csak akkor kap elegendő levegőt, csak akkor tudja ellátni a vért friss oxigénnel, az meg csak akkor képes a szervezet minden zugába eljuttatni a tápanyagot, onnan meg elhordani a salakot, hogyha elég levegőt engedünk a tüdőbe nyomulni. A külső légnyomás segíti telíteni levegővel a tüdőt, de csak akkor, ha felemeljük, kidomborítjuk mellkasunkat. Márpedig aki görbén hajol előre, lógatja a fejét, annak épp csakhogy egy kicsit emelkedik a mellkasa.A rossz, összeesett tartással még a szívet is megterheljük. A lelógatott mellkas meg az összepréselt rekeszizom "ollóba fogja" a szívet, és nem hagyja megfelelően pumpálni. Akkor aztán se tisztességes oxigénellátás, se tisztességes vérellátás, se tisztességes szén-dioxid-kiürítés. Az ilyen gyerek állandóan beteges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése