A száradó fa összehúzódik, görbül,
vetemedik, alakja változik. A szorosan
illesztett parkettalécek ezért
elmozdulnak, s ez gyenge hanggal
jár, pattogást, ropogást okoz.
Nappal
a környezet zaja miatt ezt nem
halljuk. Éjjel azonban, amikor nyugalom,
csend van, a gyengébb hangokat
is észleljük. Néma csend van
- szoktuk mondani, ha amúgy
istenigazában csend van. Pedig a
csönd nem néma, és főleg nem süket.
Éppen ellenkezőleg: a csöndet
hangokról érzékeljük. Ha csendes
estéken hallani a tücsök cirpelését,
amit a nappali zaj elnyom, ha a
messzi távolban elbődülő hajóduda
hangja odaszűrődik hozzánk, tudjuk,
érezzük, hogy csend van, hallgat
minden, ami egyébként lármázni
szokott. Így vagyunk az erdőben
az állatok neszezésével, a mezőn a
bogarak zümmögésével, a madarak
sokféle csivitelésével. Abból, hogy
halljuk őket, érzékeljük a csendet.
Az éjszakai csendben halljuk meg
csupán a parketta ropogását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése